A nagyratörő történelmi alakjai biztosak a tett szükségességében, a „hogyan” osztja meg őket. Elszánásuk összes más tulajdonságukat jelentékteleníti – szinte mellékes, hogy van-e személyes motívumuk arra, amire készülnek, amit akarnak, vagy, hogy mit éreznek közben: szeretnek-e, gyűlölnek-e. Mérlegelnek, s ebben az államférfiúi viselkedésben az erkölcs és az érdem, a tekintély és az emberség - lényegtelen.
Bujdos Attila írása
Az idők alkonya – Gállfi János, Báthory Zsigmond nevelője mondja ezt saját koráról, Márton László történelmi játékában. Az idők alkonya: az „ennél csak jobb volt” személyes tapasztalatába sűrített közös élmény. Egyfelől érzelem: a múlt elvesztésének csendes tudomásul vétele a „nincs más”, az „ugyanolyan soha nem lesz már” érzésével, másrészt a belőle fakadó realitás: a cselekvés kényszerének felismerése. Van tét és kalkulálható következmény: akár megteszi az ember, amit tennie kell, akár nem.
A nagyratörő történelmi alakjai biztosak a tett szükségességében, a „hogyan” osztja meg őket. Elszánásuk összes más tulajdonságukat jelentékteleníti – szinte mellékes, hogy van-e személyes motívumuk arra, amire készülnek, amit akarnak, vagy, hogy mit éreznek közben: szeretnek-e, gyűlölnek-e. Mérlegelnek, s ebben az államférfiúi viselkedésben az erkölcs és az érdem, a tekintély és az emberség - lényegtelen.
A közjóra tekintő férfikarból ilyen értelemben is kiválik Báthory Zsigmond: megfontolásai bonyolultabbak, ha kell, szeszélyesebbek, személyesebbek. Nem a cselekvést vitatja, de a „kell” kérdése nála úgy hangzik: biztos-e, hogy neki kell. A válasza is bizonytalanabb, nehezebben, akadozva születő.
Márton László műve nem kizárólag a személyes választások drámája: amikor személyiségről beszél, összefüggésekről is szól. S bár inkább a történet középpontjában lévő embert figyeljük, de odaértjük az egyénen túlmutató következményeket is. Bármit tesz Báthory Zsigmond, az nemcsak az ő sorsának fordulója, de Erdély sorsának fordulója is – létezhet-e elkötelezetlenség 1594-ben, a tizenöt éves háború elején? Létezhet-e jó választás: a németé a török ellenében, a töröké a német ellenében? Bárhogyan lesz is, mi igazolja, hogy az úgy van rendjén? A jövő biztos tudásának hiányát a meggyőződés hivatott pótolni.Ez, lássuk be, maga a létező bizonytalan.
A nagyratörő egri előadásában ez a bizonytalan a hangsúlyos elem – Csanádi Judit díszlete egy háztetőn jelöli ki a játék terét. Lehet maga a meggyőződés határozott, az ember elszánt, de tudnia kell, ami a néző számára végig egyértelmű: ezen a ferde síkon, amelyen meredeken, jelképnél is valóságosabban elválik a fent és a lent, bármely lépés kockázatos, akár végzetes. A tető egy darabja akkor vált vízszintesre, amikor Báthory Zsigmond – Bocskai István segítségével - leszámol politikai ellenfeleivel. Vérpadot látunk, majd rajta menyegzőt: biztos pontot, amelyen, határozott választásai, szövetségei révén Márton László hőse megvetheti a lábát. Báthory Zsigmond múltat zár, jövőt nyit: a pillanat egyszerre viszolyogtató, és emelkedett.
Báthory Zsigmondot alkalmasabbnak érezzük a drámai helyzet megoldására, talán, mert a színdarab más alakjai, az övé ellenében, kiszámíthatóbbak. Reálisabbak, személyiségüknek egy-egy jegye hangsúlyos.
Szabó Emília (e.h.) Kendi Sárája odaadó szerelmes, az az asszony, aki önhibáján kívül szenvedi el a történelmet: belekerült, és az elsodorta. Bányai Miklós Báthory Boldizsárja is inkább a szív embere. Nyílt férfi, nehéz benne felismerni azt az erőt, amely kicserélhetővé tenné Báthory Zsigmonddal, az ő helyére jogosítaná.
Blaskó Balázs Kendi Sándor figurájában az értetlenséget indulattal áthidalni akaró, meggyőződéses politikust mutatja meg, aki köré saját igazába vetett hite emel áttörhetetlen falakat. Görög László a jezsuita gyóntató szerepében a politika nyilvánosságtól elzárt régióiba vezet, ahol az ármány egyszerre szolgálja a jelent és a jövőt: a privát túlélést, és a birodalmi érdeket. Bocskai István, Safranek Károly értelmezésében olyan szereplő, aki fontossága tudatában van: az érdek és az érdek érvényesítésének felismerése a realitást a cinizmusig csupaszítja. (Három lehetséges felfogás a politikáról és a politikához való viszonyról, ha tetszik: előkép a mához, még akkor is, ha Csizmadia Tibor rendezése – szerintem szerencsésen - kerüli az áthallásokat, a direkt utalásokat – Csizmadia Tibor konkrét helyzetre és az ebben a régmúlt helyzetben a konkrét emberekre figyel.)
Schruff MilánBáthory Zsigmondja kiszámíthatatlan. Végtelenül fiatal, arca rezzenetlen, érzéseiről a hangja és a teste beszél. Hihető, hogy korán jött neki a hatalom, amihez képtelen felnőni, és hihető, hogy felnőtt hozzá, csak fiatalon belefáradt a hatalomba, a vele járó felelősségbe. Amikor bizonytalan, az arról árulkodik, hogy uralkodni nem minden, ha saját magával sem jön egyenesbe az ember, ha valódi vágyai elérésében korlátozott, s ha vágyai korlátozzák valódi szándékaiban. Ennek a Báthory Zsigmondnak vannak gátlásai, de tud dönteni erkölcsi megfontolásait félretéve, érzéseit megtagadva. Súlyos döntéseket hoz, talán rutinból, talán a határozott jövőképre alapozott tudatosságból. Ebben is titokzatos, így akár azt is gondolhatjuk, nála hatalmasabb erők játékának eszköze. Vagy azt: a nála hatalmasabb erők játékában is felismeri mozgásterét, és belakja azt, értelmet adva politikusi létének. Erősebb érzés vele kapcsolatban, hogy önálló, az idők alkonyából kiemelkedő lény, bármi lesz is a sorsa.
(Az idők alkonyán Márton László A nagyratörő című történelmi játékát az egri Gárdonyi Géza Színházban Csizmadia Tibor rendezte)
Bujdos Attila írása
Az idők alkonya – Gállfi János, Báthory Zsigmond nevelője mondja ezt saját koráról, Márton László történelmi játékában. Az idők alkonya: az „ennél csak jobb volt” személyes tapasztalatába sűrített közös élmény. Egyfelől érzelem: a múlt elvesztésének csendes tudomásul vétele a „nincs más”, az „ugyanolyan soha nem lesz már” érzésével, másrészt a belőle fakadó realitás: a cselekvés kényszerének felismerése. Van tét és kalkulálható következmény: akár megteszi az ember, amit tennie kell, akár nem.
A nagyratörő történelmi alakjai biztosak a tett szükségességében, a „hogyan” osztja meg őket. Elszánásuk összes más tulajdonságukat jelentékteleníti – szinte mellékes, hogy van-e személyes motívumuk arra, amire készülnek, amit akarnak, vagy, hogy mit éreznek közben: szeretnek-e, gyűlölnek-e. Mérlegelnek, s ebben az államférfiúi viselkedésben az erkölcs és az érdem, a tekintély és az emberség - lényegtelen.
A közjóra tekintő férfikarból ilyen értelemben is kiválik Báthory Zsigmond: megfontolásai bonyolultabbak, ha kell, szeszélyesebbek, személyesebbek. Nem a cselekvést vitatja, de a „kell” kérdése nála úgy hangzik: biztos-e, hogy neki kell. A válasza is bizonytalanabb, nehezebben, akadozva születő.
Márton László műve nem kizárólag a személyes választások drámája: amikor személyiségről beszél, összefüggésekről is szól. S bár inkább a történet középpontjában lévő embert figyeljük, de odaértjük az egyénen túlmutató következményeket is. Bármit tesz Báthory Zsigmond, az nemcsak az ő sorsának fordulója, de Erdély sorsának fordulója is – létezhet-e elkötelezetlenség 1594-ben, a tizenöt éves háború elején? Létezhet-e jó választás: a németé a török ellenében, a töröké a német ellenében? Bárhogyan lesz is, mi igazolja, hogy az úgy van rendjén? A jövő biztos tudásának hiányát a meggyőződés hivatott pótolni.Ez, lássuk be, maga a létező bizonytalan.
A nagyratörő egri előadásában ez a bizonytalan a hangsúlyos elem – Csanádi Judit díszlete egy háztetőn jelöli ki a játék terét. Lehet maga a meggyőződés határozott, az ember elszánt, de tudnia kell, ami a néző számára végig egyértelmű: ezen a ferde síkon, amelyen meredeken, jelképnél is valóságosabban elválik a fent és a lent, bármely lépés kockázatos, akár végzetes. A tető egy darabja akkor vált vízszintesre, amikor Báthory Zsigmond – Bocskai István segítségével - leszámol politikai ellenfeleivel. Vérpadot látunk, majd rajta menyegzőt: biztos pontot, amelyen, határozott választásai, szövetségei révén Márton László hőse megvetheti a lábát. Báthory Zsigmond múltat zár, jövőt nyit: a pillanat egyszerre viszolyogtató, és emelkedett.
Báthory Zsigmondot alkalmasabbnak érezzük a drámai helyzet megoldására, talán, mert a színdarab más alakjai, az övé ellenében, kiszámíthatóbbak. Reálisabbak, személyiségüknek egy-egy jegye hangsúlyos.
Szabó Emília (e.h.) Kendi Sárája odaadó szerelmes, az az asszony, aki önhibáján kívül szenvedi el a történelmet: belekerült, és az elsodorta. Bányai Miklós Báthory Boldizsárja is inkább a szív embere. Nyílt férfi, nehéz benne felismerni azt az erőt, amely kicserélhetővé tenné Báthory Zsigmonddal, az ő helyére jogosítaná.
Blaskó Balázs Kendi Sándor figurájában az értetlenséget indulattal áthidalni akaró, meggyőződéses politikust mutatja meg, aki köré saját igazába vetett hite emel áttörhetetlen falakat. Görög László a jezsuita gyóntató szerepében a politika nyilvánosságtól elzárt régióiba vezet, ahol az ármány egyszerre szolgálja a jelent és a jövőt: a privát túlélést, és a birodalmi érdeket. Bocskai István, Safranek Károly értelmezésében olyan szereplő, aki fontossága tudatában van: az érdek és az érdek érvényesítésének felismerése a realitást a cinizmusig csupaszítja. (Három lehetséges felfogás a politikáról és a politikához való viszonyról, ha tetszik: előkép a mához, még akkor is, ha Csizmadia Tibor rendezése – szerintem szerencsésen - kerüli az áthallásokat, a direkt utalásokat – Csizmadia Tibor konkrét helyzetre és az ebben a régmúlt helyzetben a konkrét emberekre figyel.)
Schruff MilánBáthory Zsigmondja kiszámíthatatlan. Végtelenül fiatal, arca rezzenetlen, érzéseiről a hangja és a teste beszél. Hihető, hogy korán jött neki a hatalom, amihez képtelen felnőni, és hihető, hogy felnőtt hozzá, csak fiatalon belefáradt a hatalomba, a vele járó felelősségbe. Amikor bizonytalan, az arról árulkodik, hogy uralkodni nem minden, ha saját magával sem jön egyenesbe az ember, ha valódi vágyai elérésében korlátozott, s ha vágyai korlátozzák valódi szándékaiban. Ennek a Báthory Zsigmondnak vannak gátlásai, de tud dönteni erkölcsi megfontolásait félretéve, érzéseit megtagadva. Súlyos döntéseket hoz, talán rutinból, talán a határozott jövőképre alapozott tudatosságból. Ebben is titokzatos, így akár azt is gondolhatjuk, nála hatalmasabb erők játékának eszköze. Vagy azt: a nála hatalmasabb erők játékában is felismeri mozgásterét, és belakja azt, értelmet adva politikusi létének. Erősebb érzés vele kapcsolatban, hogy önálló, az idők alkonyából kiemelkedő lény, bármi lesz is a sorsa.
(Az idők alkonyán Márton László A nagyratörő című történelmi játékát az egri Gárdonyi Géza Színházban Csizmadia Tibor rendezte)
(Fotó: Gál Gábor)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése